Lelkileg erős emberek

Első rész: Nem sajnáltatják magukat

Az önsajnálat olyan, mint a cukrozott patkányméreg. Édes, mert az ember figyelmet kap panaszkodása miatt, akár a nyafogó kisgyermek – és az “én vagyok a szegény áldozat, hogy elbánt velem az élet, sajnáljatok” ember hangján nem is nehéz felismerni ezt a gyerekes, nyafogós tónust.

Az önsajnálat amellett, hogy nettó energiaveszteség, akadályozza a szellemi felnőtté válást.
Hiszen aki mindig a körülmények szegény áldozata, az kiengedi a kezéből a felelősséget az életéért. Voltaképp olyan, mint aki figyelem-alamizsnáért könyörög.

Ez nem azt jelenti, hogy mindig mosolyogjunk (a “keep smiling” egyfajta képmutatás, és létezik mosolygós depresszió – nekik a legnehezebb segíteni!). Igenis, lehet okunk a panaszra. Jól esik, ha valaki meghallgat. Aztán, ha kipanaszkodtuk magunkat, megyünk tovább, és nem ragadunk bele életvitelszerűen… ez rendben van. De aki folyton csak nyafog, és sose fogadja meg a jószándékú tanácsokat, segítséget, szóval voltaképp semmit sem tesz a helyzete megváltoztatásáért, az egy tehetetlen tömegként nehezedik rá a környezetére.

Van egy kérdés, ami segít kihúzni ebből az állapotból, ha benne vagy: “mit tehetnék azért, hogy jobban érezzem magam? Mit tehetek a helyzet megoldásáért?” Ha pedig neked nyafognak, kérdezd meg az illetőt: “rendben, értem, hogy ez meg ez van, így meg így érzed most magad… és mit szándékozol TENNI az ügyben?” – figyeld meg, hogy az életvitelszerűen panaszkodók és önsajnálók először meg se hallják a kérdést, aztán elkezdik az önsajnáló monológot egy fokozattal hangosabban (hiszen nyilvánvalóan nem fogtad fel, mennyire sajnálatraméltóak ők) – végül pedig megsértődnek… de olyat is láttam már, aki hirtelen rálátott a saját játszmájára és felnevetett.

Szóval, itt és most, mit tehetnél azért, hogy jobban érezd magad? Mit tehetsz azért, hogy megoldd a helyzetet?

Halász Alexandra

Hívj 8-17h-ig ha segíthetek

+36 30 476 8866