Lelkileg erős emberek

Negyedik rész: Nem akarnak mindenkinek megfelelni

A megfelelési kényszer kisgyerek korból jön, főleg akkor, ha a szeretetet feltételekhez kötötték a “nagyok”. Persze, közösségbe beilleszkedni fontos, és az is fontos, hogy legyen pár ember, aki szeret minket – de ne mindenki, mert az lehetetlen. Ezt nem lehet elvárni magunktól.

Mindenkinek sohase fogunk megfelelni, már csak azért sem, mert nem tudjuk, mit is akar a másik (főleg, ha nem mondja), másrészt két ember két homlokegyenest más dolgot várhat el tőlünk, plusz önmagunk is elvár valamit – na ebből lesz a teljes kavarodás, ezt, azt hiszem, minden dolgozó anyuka ismeri…

Van, aki azt mondja, hogy “én már csak saját magamnak akarok megfelelni” – jól hangzik, de ez a valóságban azt szokta jelenteni, hogy az illető beköltöztette a fejébe az összes külső elváró-követelő hangot. (Szakkifejezés is van erre: interiorizáció, belsővé tevés.) Soha senki nem tud akkor hajcsárunk, ítélkező bíránk lenni, mint mi saját magunknak! Ha kicsit figyelsz befelé, a “belső hangokra”, még a hangsúly is jellegzetes szokott lenni – természetesen, valaki másé, és fel is ismerhető, kié: agyunk, mint egy magnó, visszajátssza a hajdan hallott mondatot. Hangsúllyal, tájszólással, mindennel együtt.

Ne “magadnak” akarj megfelelni, hanem az értékrendednek, vagyis aki lenni szeretnél, akit-amit képviselsz a világban, mint értéket. És ha nem sikerül – mert nem mindig sikerül – akkor sincs semmi baj… ne ostorozd magad, mint egy rossz gyereket. Lesz még esély, jobban is fog sikerülni a dolog. A lelkileg erős ember nem pazarolja az erejét önbántásra, főleg nem azért, hogy különféle vélt, külső, vagy belsővé tett elvárásoknak megfeleljen… nem madzagon rángatható bábu. Aki mindenkinek meg akar felelni, az bizony ilyen bábuvá válik! És te nem vagy bábu…

Halász Alexandra

Hívj 8-17h-ig ha segíthetek

+36 30 476 8866