Lélek és egyensúly

Tizedik rész: Nézz rá az életedre egy barátod szemével!

Ez meditációnak sem utolsó. Helyezkedj kívül önmagadon, mintha egy másik ember lennél… látod, mit csinál, mit hagy, hogy csináljanak vele, mit tűr el, és mitől fogja el a pulykaméreg. Milyen tanácsokat adnál neki, ha igaz barátja lennél ennek az embernek?

Remélhetően nem azt, hogy “tűrjél, mert ez itt a földi siralomvölgy”, vagy “örülj, hogy van munkád, másnak ennél sokkal nagyobb baja van”.

Épp elég baj az, ha folyton kisodródsz a saját életedből, és mások viselkedésének következményeként rágod magadat. Minél többször eltűröd a lelki határsértéseket, annál nehezebb határozottan fellépnie a “határőröknek”! Márpedig, fel kell… hacsak nem akarod a mocsári nyehőce lelkiállapotában, feketeöves fakírképzősként végezni az életedet.

Az élet nem egy fakírképző iskola, nem arról szól, hogy a jó ember MINDENT eltűr. Pont hogy nem. Némely dolgot nagyvonalúan igen, de nem mindent!
Mindent csak a rabszolga köteles eltűrni a gazdájától – de ez a sötét és barbár kor már elmúlt! Vagyis, ma már csak önkéntes rabszolgák léteznek… te ne legyél az, vagy ha igen, szabadítsd fel magadat!

Ennek első lépése, hogy ráérzel saját határaidra, és ha kell, kedves határozottsággal megvéded azokat. Más szóval: megtanulsz nemet mondani, és vállalod ennek hatásait, akár az ismeretségi köröd (nem nevezném barátoknak) lecserélődését is. A szabadság, tisztelet, tekintély minden Földlakónak kijár: neked is!

Halász Alexandra

Hívj 8-17h-ig ha segíthetek

+36 30 476 8866