Tanító természet

Tizenegyedik rész: Kéz a kézben

A fejlődés nem egyéni sportág. Bizony, többen kellünk hozzá, akár mint sporttársak, akár mint edzők, akár mint edzőpartnerek, akár mint ellenfelek!

Bizonyos szempontból könnyebb spirituálisan fejlődni az emberektől elvonulva egy tibeti kolostorban. Ám az ottani mesterek is látják, hogy ki az, aki belekényelmesedik ebbe, és az illetőt kizavarják a városba adományt gyűjteni, hogy ne szakadjon el a világtól és az ott tapasztalt nehézségektől.

Mindenki segítőnk – még azok is, akik gátolnak, kritizálnak, megtámadnak, elbizonytalanítanak. Ők kitartást, állhatatosságot, szilárdságot tudnak adni nekünk – vagyis, hogy a segítségükkel kifejlesszük ezeket az erényeket.
Mások rossz példának “jók” – nekünk legalább már nem kell ugyanezeket a hibákat elkövetnünk, ha tanulunk belőlük. Van épp elég saját hiba, amit elkövethetünk…

Fejlődésünk gyümölcsei sem csak azért vannak, hogy mi magunk élvezzük azokat. Meg kell osztani őket, hogy a világ segítségére legyünk. Igencsak rá fér. Ez nem agitációt vagy kioktatást jelent, hanem a jellembeli értékek alkalmazását: türelem, együttérzés, megbocsátás…

 

Halász Alexandra

Hívj 8-17h-ig ha segíthetek

+36 30 476 8866