Tanító természet

Tizenharmadik rész: Az élet nem mindig kényeztet el.

A fotón egy gólyapár látható. Ezek nem szabadon élő, hanem sérült, mentett madarak, nem tudnak repülni. A margitszigeti Kisállatkertben gondozzák őket. Ám ők attól, hogy megsérültek, nem szomorkodnak. Kelepelnek, fészket raknak, jönnek-mennek. Teszik a dolgukat, ahogy tőlük kitelik.

Az ember sokszor úgy gondolja, “bezzeg mások”, akiknek jó gyermekkoruk volt, nem szenvednek ennyi traumatikus gátlástól… azoknak mennyivel könnyebb! Akik gazdag családba születtek, azoknak minden könnyebb… bezzeg. A valóság az, hogy nem az számít, mi történt veled, hanem hogy mit kezdesz ezekkel. Persze, hogy nehezebb az indulása annak, aki mondjuk alkoholista családba született, vagy bántalmazták. Igen, nincs egyenlőség, nem igaz, hogy “minden csak fejben dől el”. Ám a múlt nehézségei erőforrássá válhatnak, ha nem sajnálkozunk felettük, nem mutogatunk rájuk, hanem valami értékeset hozunk ki belőlük. Pont azok az emberek, akiknek csak megszületni volt nehéz (vagy még az se) szoktak fene nagy jódolgukban elveszni, tönkremenni. Ezzel szemben nézd csak meg Nick Vujcicot! A kerekes székes futókat! A drogosból lett drogosmentőt, aki pont ettől lett hiteles… az állami gondozásban felnőtt apát, aki felnőve még öt gyermeket örökbe fogadott… az ilyen emberek képesek az ólomból aranyat csinálni.

Ez a lélek alkímiája.

 

Halász Alexandra

Hívj 8-17h-ig ha segíthetek

+36 30 476 8866