Lélek és egyensúly

Tizenharmadik rész: Nyújtsd a kisujjadat…

Ismerős? Valakinek adsz (figyelmet, teret, időt, javakat, tudást, pénzt…) – és nem elég, több és még több kell. Akár a vonaton: gyanútlanul köszönsz valakinek, erre rád zúdítja az élete történetét, vagyis szürcsölve issza a figyelmed energiáját (magányos emberek szokása.

Ők éhezik a figyelmet 🙁 ) – és persze irántad nem érdeklődik, rád nem figyel, nem “beszélget”, mert az kölcsönös lenne: csak ő beszél. És a végén még meg is köszöni, hogy milyen jót beszélgethetett! Te meg ott vagy lefáradva…

Ugye, te is ismersz “matrica” embereket? Kicsit rendes vagy vele, erre valósággal rád tapad, már veled akar színházba, nyugdíjasklubba, társasutazásra stb. menni, nem tartja be a Kisherceg és a Róka által klasszikussá tett barátkozási folyamatot.
Vagyis az időt és a teret nem tartja tiszteletben.

Előfordul az is, hogy egy gyenge pillanatodban adományt adsz egy ügynek, szervezetnek – és onnantól rád szállnak, hogy adj még, adj még! Miért csak ennyit adsz? Adj többet, infláció van!

Van, aki helyett egyszer elvállalod az ügyeletet, és onnantól az illető szó nélkül lelép, téged és a céget kész helyzet elé állítva, hiszen te “el szoktad vállalni” helyette.

Van, aki egyszer kap tőled egy csokit, és onnantól felhatalmazva érzi magát, hogy kizabálja a kajádat a hűtőből, hiszen te “nagyvonalú vagy, szoktál adni, biztos nem haragszol” – pedig DE. Az a kaja kellett volna!

Ilyenkor is nehéz nemet mondani – hiszen egyszer már adtál, megnyíltál, rendes voltál – és akkor most alakulj át irigy, önző genyóvá?
IGEN.
És ne állj le magyarázkodni, mentegetőzni, kifogásokat keresni.
Soha.

Ha akarsz adni, adj. Ha nem akarsz, akkor ne adj! Ne függj a múltbeli viselkedésedtől, “énképedtől” – mert ha kedved ellenére adsz, akkor rosszul fogod érezni magadat (lúzernek), ami többet rombol az önbecsüléseden, mintha azt feltételezed, hogy irigynek fognak gondolni.
A cápa, ami a tenyeredből eszik, fog a karodból is!

Halász Alexandra

Hívj 8-17h-ig ha segíthetek

+36 30 476 8866