Lelkileg erős emberek

Tizenötödik rész: NAGYVONALÚAK.

A nagyvonalúság azt jelenti, hogy igen, megvan az értékrendem, igen, be is tartom és tartatom… de tudok megbocsátani, tudok felülemelkedni azon, ami történt. Tudok továbblépni sérelem nélkül, tudok elengedni. Leírom a veszteséget, levonom a tanulságokat, aztán továbblépek, már nem várok semmit a másiktól. Szabad vagyok!

Ismeritek a példabeszédet a két szerzetesről… az pont erről szól, Azért elmondom. Két, zarándokúton lévő szerzetes egy folyóhoz ér, és ott egy nőt találnak, aki nem tud átkelni a megáradt folyón. Az egyik szerzetes a nyakába kapja és átviszi. Aztán mennek tovább, és fél nap múlva a másik szerzetes azért csak kiböki: testvér, hiszen egy nőt vettél a nyakadba! Ez ellenkezik a fogadalmunkkal!” – mire a másik: “én azt a nőt a folyó túlpartján letettem. Te viszont még mindig cipeled”.

A megfelelő időben alkalmazott nagyvonalúság az igazi nagy jellemek sajátja. Lemondani a “jogos” bosszúvágyról, az indokolható sérelem jóvátétele iránti vágyról, az “igazságról” nem azonos a gyengeséggel. Épp ellenkezőleg. Hiszen még királyok is akadnak, akik képesek lemondani a trónról… mert van, ami fontosabb.

Te kit, mit cipelsz még mindig a fejedben?

Halász Alexandra

Hívj 8-17h-ig ha segíthetek

+36 30 476 8866