Tanító természet

Tizenötödik rész: Van, hogy úgy tűnik, semmit sem fejlődtünk

Tudd, hogy ez természetes érzés. Van, hogy nincs látszatja egy egész napos munkának, vagy már megint beleestünk ugyanabba a hibába. Úgy látszik, kár volt a fejlődésbe beletenni azt a rengeteg munkát, hiszem már megint… még mindig…
A régi szentek és nagy emberek életét olvasva kitűnik, hogy bizony ők is kijöttek néha a sodrukból. Megküzdöttek a “lélek sötét éjszakájával”.

Ne gondold, hogy nem fejlődtél. A Föld forog, a fejlődés elkerülhetetlen. Csak néha nem látszik, és bizony előfordulnak csúnya visszaesések is.
Ezért hasznos dolog a napló. Saját naplóimat visszaolvasva gyakran elámulok, hogy mekkora problémát csináltam egy olyan emberrel kapcsolatban magamnak, akinek ma már az arcvonásait sem tudnám felidézni, nem beszélve a pitiáner ügyről… mik hoztak ki a sodromból (amik ma már szinte fel se tűnnek), vagy miktől féltem, miktől szorongtam… a napló kiváló nyomkövető eszköz! Látod a megtett utat, és meg fog lepni, mekkora is volt ez az út.
Önmagában már ezért büszke lehetsz magadra.

A zarándoklatokban sem a megérkezés a cél a szent ereklyékhez (pár nagyon katolikust leszámítva senki sem csak néhány porladó csont miatt gyalogol több száz kilométert Compostelába, például) – hanem akivé a zarándoklat alatt váltál.
Remélhetőleg jobb emberré!

Akiben több a türelem, a belső béke, a bölcsesség, a megbocsátás képessége, a szeretet.

Halász Alexandra

Hívj 8-17h-ig ha segíthetek

+36 30 476 8866