Mit teszel, és mit engedsz, hogy veled megtegyenek. Közösségi médiánál maradva: miért tiltasz valakit, miért törölsz egy bejegyzést, vagy éppen miért osztasz meg valamit? Lájkolsz-e politikai tartalmat, rákattintasz-e felugró hirdetésre, továbbítasz-e lánclevelet?

Hogyan öltözködsz? Mit teszel, ha az utcán beszólnak, mondjuk az alakodra vagy a kinézetedre? Visszamész felpofozni, vagy figyelmen kívül hagyod?

Hogyan kommunikálsz? Mennyire férnek bele a “csúnya” szavak, és mikor? Mennyire ügyelsz a szép magyar szavak használatára, a precíz ragozásra, a hangerőre?

Jó, ha a világban való minden megjelenésed tükrözi a belső értékrendedet. Minél stabilabb ez az értékrend, annál stabilabb a külső megjelenés is (más szóval: mindez önbizalmat, önértékelést, önbecsülést ad). De ezt az értékrendet értékelni is kell, vagyis nem elég kifejezni, de meg is kell védeni, ha támadás éri. Kedvesen, de nagyon határozottan. Régen volt egy ilyen kifejezés: valaki ad magára, vagy nem ad magára. Adj magadra! Tisztázd az értékrendedet: mik a legfontosabb dolgok a számodra, mi az, amiben lehet kicsit lazábbnak lenni, és mi az, ami nem számít, mert jelentéktelen apróság. Aztán ezt fejezd is ki létezéseddel a világban: vállald azokat az értékeket, amiket képviselsz. A mai világban nagyon nagy kincs az olyan, tartással bíró ember, aki ad magára – megbízni is az ilyenben lehet igazán, nem a sodródókban, akik azt se tudják, mit akarnak, és bele lehet vinni őket gyanús dolgokba is akár, mert nem tisztázták a saját értékrendjüket. Te tisztázd a magadét, legalább a főbb pontokat. Értékeld saját értékeidet! Több van, mint hinnéd!