Jujj, ez nagyon nehéz! Nem szeretünk csalódást okozni, például találkozót lemondani (ilyenkor jönnek a kamu kifogások), pedig az igazsághoz hozzátartozik, hogy néha nem úgy sikerülnek a dolgok, ahogy elterveztük.
Minden emberi kapcsolatban vannak “belevetített” tulajdonságok, amikről idővel kiderül, hogy nem léteznek, ilyenkor jön a csalódás. Hiszen a másik nem olyan, mint mi, és nem olyan, amilyennek képzeltük. Ha mindkét fél mer csalódást okozni – vagyis nem a megfelelési kényszer tartja őket egymás mellett – akkor, ahogy az idő telik, egyre jobban megismerik egymást, mégpedig egymás valódi lényét. Röviden: minden barátságban, szerelemben ott a csalódás is, de ha a két fél szereti egymást, akkor ez igazabbá teszi a kapcsolatukat, mert a valóságot látják, nem a másikról alkotott fantáziaképet. A “kiábrándulás” szóban ott az igazság: ki az ábrándokból, a valóságba. És a valóság lehet, hogy sokkal jobb is, mint az ábrándok. Mert valódi és hiteles.
Ez nem azt jelenti, hogy szándékosan keltsünk csalódást, így tesztelve a másikat. Dehogy! Csak azt, hogy tudd: ember vagy, és a másik is ember, tehát tökéletlen és gyakran hibázik. Ezt tudni: bölcsesség.
A lelkileg erős ember tudja magáról, hogy nem tökéletes, soha nem lesz az, és nem is akar tökéletes lenni. Ő hitelesen az, ami – ezért lehet megbízni benne!
