Sokszor olyan gyorsak a változások, amikhez alkalmazkodnunk kell (vagy, más szóval, fel kell nőnünk hozzájuk), hogy magunk se tudjuk, hol áll a fejünk. Fennáll a veszély, hogy “elveszítjük önmagunkat” a nagy rohanásban, mint egy csomagot.
A fejlődés velejárója, hogy az ember néha megáll és pihen. Érlelődik.
A sportban köztudott, hogy a kemény edzésnapokat pihenő- regeneráló napoknak kell követniük, az izmok pont ilyenkor épülnek leginkább. Ha valaki nem regenerál, hanem folyton edz és hajtja magát, akár “fáradásos töréseket” is elszenvedhet: egyszerűen csontja törik, “csak úgy”.
A mai világ rohan, “nincs idő a fájdalomra”, pedig a dolgoknak szabott ideje van, és ez a fejlődésre is igaz. nem lehet kierőszakolni. A fiókanevelési időben keményen “dolgozó” madarak is meg-megállnak kicsit pihenni, bámészkodni, énekelni. Éjszaka pedig alszanak.
Állj meg, nézz vissza, mekkora utat jártál már be!
Regenerálódj, pihenj is néha!
