De fejlődik “tudásban” is: az állatkölykök játékkal tanulnak, egyre több tapasztalatot szereznek… hogyan kell repülni, futni, ugrani, mi ehető, mi nem, mit hogyan kell elejteni, mi jelent veszélyt. Szóval, az élőlények életük végéig fejlődnek. De nem csak az egyes példányok, hanem maguk a fajok is folyamatosan változnak, alkalmazkodnak, fejlődnek – sokkal gyorsabban, mint Darwin korában hitték. Az egész természet egy bámulatos mágikus szőttes, tele összefüggésekkel és átalakulásokkal.

Egyedül az ember az, aki azt hiszi, hogy tanulmányai elvégzésével “készen van” – egyesek többé könyvet se vesznek a kezükbe, és különben is, “mindent jobban tudnak”, osztják is az észt rendesen. Van, aki a nyugdíjba menetelekor érzi úgy, hogy nincs tovább – és az ilyenek rövid idő múlva valami betegségbe esnek, és nem is élnek sokáig. Milyen sajnálatos!

Pedig öregkorunk utolsó napjáig van miben fejlődnünk.
Kiváltképp az emberi értékek terén. Türelem, szeretet, együttérzés, belső béke, bölcsesség. Ezekben sohasem lehetünk “elég” fejlettek…

És hogy hogyan tegyük? Ebben az útmutatást mindannyiunk élő képeskönyve, a természet. A fotók nem valami bonyolult, egzotikus helyen, hanem csak itt, a Margitszigeten készültek – akár itt is “bele lehet lapozni” ebbe a képeskönyvbe!