Tudom, sok könyv írja, hogy tűzz ki elérhetetlen célokat, mert ha csak a felüket sikerül elérni, már boldog lehetsz. Szerintem ezt érdemes pontosítani.
Nem baj, ha a kitűzött cél nagyobb, mint ami pillanatnyilag reális, de az már baj, ha teljesen irreális és nem passzol össze a jövőképeddel (kitűzni célul egy vitorlás utat a Föld körül akkor irreális, ha a jövőképedben az van, hogy békésen ülsz otthon a hintaágyban, a diófa alatt, és körülötted játszanak az unokák. Ez esetben egy évet csak elvesztegetnél a vitorlázással, még akkor is, ha ez amúgy jó buli, kaland, ha gazdagéknál ez divat, vagy valaki híres ember megcsinálta és ez nagyon imponált). Nem kell olyan célokat megvalósítani, amikhez semmi közünk…
A túl kis célokkal meg az a baj, hogy nincs bennük “sportérték”, kihívás. A “napi öt angol szót megtanulok” módszerrel elég hamar beleun az ember a nyelvtanulásba, pont azért, mert túl kicsi a feladat.
Legyenek a céljaid nagyok, vagy akár óriásiak, de reálisan állj hozzájuk, ami azt jelenti, hogy valóban a te céljaid legyenek, legyen legalább közöd hozzájuk, ne más tűzze ki eléd.
A lelkileg erős ember nem pazarolja az idejét, energiáját értelmetlen célokra!
